Lehet, hogy szakmai ártalom de amint meglátok egy felhasználói felületet egy filmben egyből elkezdem kielemezni. Előfordult már az, hogy azt mondtam, hogy — Hmmm nem is olyan rossz, de sajnos a legtöbb esetben a realitástól nagyon messze álló béna, a valóságban használhatatlan felületre futja. Értem én, hogy egy filmben olyan drámai amikor egy nagy kék vagy neon zöld töltésjelző eléri a 100%-ot vagy amikor egy hatalmas piros visszaszámláló eléri a 00:00-át és elkezd veszettűl villogni 😂, pedig szerintem a napokban ez megegyezik a néző hülyének nézésével, mindenki okos telefonnal a zsebében rohangászik mindenki tudja még ha nem is a kifejezés alapján de látásból, hogy mi az a felhasználói felület. De kezdjük az elején:

star-trek-1966
Star Trek, 1966

Ebben az 1966-os Star Trek jelenetben William Shatner és Nichelle Nichols tökéletesen kiigazodnak a sok színes led által alkotott irányitó pulton.

soyuz-control-panel

Ám ez nem is áll olyan távoli az akkori jövőképtől, a következő képen egy 1982-83-as Soyuz irányító konzolja látható amit ha megnézzük nem is áll olyan messze az USS Enterprise vezérlő egységétől.

alien-1979
Alien, 1979

Mint ahogy azt a fenti kép jól mutatja, az 1979-ben bemutatott Alien is reális jövőképet fest le mind a hardver és a képernyőn látható grafika teljes mértekben tükrözik egy a 80-as évek végi vagy 90-es évek elejei játék nyitó képernyőjét.

blues-brothers-1980
Blues Brothers, 1980

A 60-as és 70-es évek után a 80-as évek a jelen kor realitásának jegyében teltek. A 80-as évek elején a Blue Brothers-ben és minden hasonó filmben a parancssoros megjelenítés volt a “menő”, ami ha manapság bárki képernyőjén felbukkan akkor egy kis időre programozónak érezheti magát, pedig akkor ez jelentette a számítógépes felhasználói felületet.

Star-Trek-IV-1986
Star Trek IV: The Voyage Home, 1986

Az Apple 1984-ben bemutatta az első Macintosh személyi számítógépét mely elsők között rendelkezett modern grafikus felhasználói felülettel, mivel azokban az időkben a számítógép nem képezte az emberek életének egy nélkülözhetetlen eszközét, ezért a Star Trek ezt a filmjében teljes mértékig egy futurisztikus élményként tudta tálalni.

A romlás kora

Na jó lehet, hogy a cím kicsit túlzás főleg ha abból indulunk ki amit eddig láttunk, viszont ha abból indulunk ki, hogy az adott időszak milyen jövőképpel és design esztétikával rendelkezett, akkor feltétlen nevezhetjük a 90-es éveket egészen a 2000-es évek elejéig a sztenderdizáció és romlás időszakának. Ugyanis bár ezek csak kiragadott példák de eljutottunk innen:

Freejack--1992
Freejack, 1992

Sleepless-in-Seattle--1993
Sleepless in Seattle, 1993

Ide:

Strangeland--1998
Strangeland, 1998

Aztán pedig ide:

xXx--State-of-the-Union--2005
xXx: State of the Union, 2005

Majd valahogy az egész így maradt és mintha azóta az összes film ugyan azt a sablont használná. El kell mondanom, hogy a napokban láttam a The Circle című filmet ami ezt az egészet kiváltotta belőlem. Szörnyű, hogy míg más filmek hatalmas energiát fordítanak a grafikai designra, mint a The Grand Budapest Hotel, 2014, melynek Annie Atkins nagy alaposággal, úgy ahogy azt kell tervezte az összes nyomtatott kellékét, addig egy digitális korban csak úgy elmegyünk az összes filmben megjelent siralmas kezelői felületek mellett. Nézzük csak meg a következő példákat, hogy több mint 10 év leforgása alatt mennyire keveset változott a filmipar hozzáállása:

I--Robot--2004
I, Robot, 2004

Mr.---Mrs.-Smith--2005
Mr. & Mrs. Smith, 2005

The-Circle--2017
The Circle, 2017

Mint említettem ennek a cikknek az ötletadója a The Cirlce volt ami szerintem remek társadalom kritikával bemutatja jelen korunk számítástechnikai aggályait legyen szó politikáról, személyes illetve közösségi ügyekről, kapcsolatokról és arról, hogy az informatikai cégorjások keze meddig érhet el a jövőben… Csak hogy lehet egy filmnek ami ennyire informatikai témákat érint és kritizál, ilyen a realitással 180 fokban szembemenő interfész designt tervezni? Mintha igazából nem is nagyon foglalkoztak volna a dologgal és ez pont annyira hiteltelenné teszi a filmet mintha egy a napokban játszódó filmben a nőkre füzőt a férfiakra pedig kalapot adna a jelmeztervező.

Annie Atkins munkásságára és a nyomtatott grafikák helyes kivitelezésének fontosságára a filmekben pedig még visszatérünk majd egy másik bejegyzésben.